A vanádium az alumíniumötvözetekben a VAl11 tűzálló vegyületet képezi, amely segít a szemcsék finomításában az öntési folyamat során, bár hatása kisebb a titánhoz és a cirkóniumhoz képest. A vanádium segít az átkristályosodott szerkezet finomításában és növeli az átkristályosítási hőmérsékletet.
A kalcium rendkívül kis mértékben oldódik alumíniumötvözetekben, és CaAl4 vegyületet képez az alumíniummal. A kalcium szintén olyan elem, amely elősegíti az alumíniumötvözetek szuperplaszticitását; a körülbelül 5% kalciumot és 5% mangánt tartalmazó alumíniumötvözetek szuperplaszticitást mutatnak. A kalcium és a szilícium CaSi-t képez, amely alumíniumban oldhatatlan. A szilícium oldhatóságának csökkentésével kis mértékben javíthatja az ipari tiszta alumínium elektromos vezetőképességét. A kalcium javíthatja az alumíniumötvözetek megmunkálhatóságát. A CaSi2 nem teszi lehetővé az alumíniumötvözetek hőkezelési megerősítését. Nyomnyi mennyiségű kalcium előnyös a hidrogén eltávolításában az olvadt alumíniumból.
Az ólom, az ón és a bizmut alacsony -olvadáspontú- fémek. Alacsony az alumíniumban való oldhatóságuk, ami kissé csökkenti az ötvözet szilárdságát, de javíthatja a megmunkálhatóságot. A bizmut a megszilárdulás során kitágul, ami előnyös a zsugorodás kompenzálására. Ha bizmutot ad a magas-magnéziumtartalmú ötvözetekhez, megakadályozhatja a nátrium ridegségét.
Az antimont főként módosító anyagként használják öntött alumíniumötvözetekben, és ritkán használják kovácsolt alumíniumötvözetekben. Csak Al-Mg kovácsolt alumíniumötvözetekben használják a bizmut helyettesítésére, hogy megakadályozzák a nátrium- által okozott ridegséget. Az antimon hozzáadása bizonyos Al-Zn-Mg-Cu ötvözetekhez javítja a meleg- és hidegsajtolási folyamatok teljesítményét egyaránt.
A berillium javíthatja az oxidfilm szerkezetét deformált alumíniumötvözetekben, és csökkentheti az égési veszteséget és az öntés során keletkező zárványokat. A berillium egy mérgező elem, amely allergiás mérgezést okozhat az emberben. Ezért az élelmiszerekkel és italokkal érintkezésbe kerülő alumíniumötvözetek nem tartalmazhatnak berilliumot. A hegesztőanyagok berilliumtartalmát általában 8 ug/ml alá szabályozzák. A hegesztési hordozóként használt alumíniumötvözetek berilliumtartalmát is szabályozni kell.
A nátrium szinte oldhatatlan alumíniumban, maximális oldhatósága szilárdanyagban kevesebb, mint 0,0025%. A nátrium olvadáspontja alacsony (97,8 fok). Ha nátrium van jelen az ötvözetben, a megszilárdulás során adszorbeálódik a dendritfelületeken vagy a szemcsehatárokon. A termikus feldolgozás során a nátrium a szemcsehatárokon folyékony adszorpciós réteget képez, ami rideg repedéshez vezethet. Ebben a folyamatban NaAlSi vegyületek képződnek, amelyekben nincs jelen szabad nátrium, így nem lép fel „nátriumtörékenység”. Ha a magnéziumtartalom meghaladja a 2%-ot, a magnézium megköti a szilíciumot, kicsapja a szabad nátriumot, ami „nátriumtörékennyét” okoz. Ezért a nátriumsók nem megengedettek a magas-magnéziumtartalmú alumíniumötvözetekben. A „nátrium ridegségének” megelőzésére szolgáló módszerek közé tartozik a klórozási módszer, amely a nátriumot NaCl-dá alakítja és salakká távolítja el; bizmut hozzáadása Na2Bi előállításához, amely belép a fémmátrixba; antimon hozzáadása Na3Sb képzéséhez; vagy ritka{13}}földelemek hozzáadásával, amelyek ugyanazt a hatást érhetik el.
