Az alumíniumprofil gyártás során keletkező savas szennyvíz főként olyan eljárásokból származik, mint a savas maratás, semlegesítés, oxidáció, olajeltávolítás permetezéses előkezelésnél és savas mosás az oxidációs műhelyben. Különféle káros anyagokat vagy nehézfémsókat tartalmaz. A sav tömeghányada jelentősen változik, kevesebb, mint 1% és több mint 10%. A lúgos szennyvíz főként olyan eljárásokból származik, mint az oxidációs műhelyben végzett lúgos maratás és a permetezéses előkezelés lúgos mosása. A lúg tömeghányada 1% alatti és 5% feletti tartományban van. Szennyvíz keletkezik a permetezési és festési folyamatok során is. A savakon és lúgokon kívül a szennyvíz gyakran tartalmaz olajokat, festékeket, fluorsókat és egyéb szervetlen és szerves anyagokat.
A savas és lúgos szennyvíz erősen maró hatású, ezért a kibocsátás előtt megfelelően kezelni kell. A savas és lúgos szennyvíz kezelésére vonatkozó általános irányelvek a következők: ① A nagy-koncentrációjú savas és lúgos szennyvizet először meg kell fontolni a visszanyerés és az újrafelhasználás szempontjából. A víz minőségétől, mennyiségétől és a különböző műszaki követelményektől függően az újrafelhasználást maximalizálni kell. Ha az újrafelhasználás nehézkes, vagy ha a koncentráció alacsony és a térfogat nagy, a sav vagy lúg visszanyerésére koncentrálási módszert lehet alkalmazni. ② Az alacsony-koncentrációjú savas és lúgos szennyvizet, például a savas pácoló tartályokból vagy lúgos mosótartályokból származó öblítővizet semlegesítéssel kell kezelni.
A semlegesítéssel kapcsolatban az elsődleges elv a hulladék felhasználása legyen a hulladék kezelésére. Például a savas és lúgos szennyvíz semlegesítheti egymást, vagy a hulladék lúg (iszap) használható a savas szennyvíz, a hulladéksav pedig a lúgos szennyvíz semlegesítésére. Ha ezek a feltételek nem állnak rendelkezésre, semlegesítő szerek használhatók a kezeléshez.
A GB8978-1996 „Vízszennyező anyagok kibocsátási szabványa” nemzeti szabvány szerint a kibocsátási követelmények a következők: KOI I. osztály Legfeljebb 60 mg/L, II. osztály Legfeljebb 120 mg/L, lebegőanyag Legfeljebb 100 mg/L, fluoridionok pH-értéke F-Le-6, 0 mg/L.
A modern szennyvíztisztítási módszereket elsősorban három kategóriába sorolják: fizikai kezelés, kémiai kezelés és biológiai tisztítás.
1) Fizikai tisztítási módszer az a szennyvízkezelési módszer, amely a szennyvízben oldhatatlan és lebegő állapotú szennyező anyagokat (ideértve az olajfilmeket és az olajcseppeket is) fizikai hatásokkal leválasztja és visszanyeri. Az általános módszerek közé tartozik az ülepítés, a szűrés, a centrifugális elválasztás, a levegős flotáció, a párologtatásos kristályosítás és a fordított ozmózis. Ez a módszer a lebegő szilárd anyagokat, kolloidokat, olajokat és egyéb szennyező anyagokat választja le a szennyvízből, ezáltal a szennyvíz előzetes tisztítását éri el.
2) Kémiai tisztítási módszer alatt azt a szennyvíztisztítási eljárást értjük, amely kémiai reakciók és tömegtranszfer hatások révén a szennyvízben lévő oldott vagy kolloid állapotú szennyező anyagokat leválasztja és eltávolítja, vagy ártalmatlan anyagokká alakítja át. Az általánosan használt módszerek közé tartozik a semlegesítés, koaguláció, redoxreakciók, extrakció, sztrippelés, fújás, adszorpció, ioncsere és elektro-dialízis.
3) A biológiai tisztítási módszer az a szennyvíztisztítási módszer, amely mikrobiális anyagcserét alkalmazva szerves anyagokat, mérgező anyagokat és egyéb szennyező anyagokat szennyvízoldatban, kolloid formában vagy finom szuszpendált állapotban stabil és ártalmatlan anyagokká alakít. A biológiai kezelést aerob kezelésre és anaerob kezelésre osztják. Az általános aerob kezelési módszerek közé tartozik az eleveniszapos eljárás, a bioszűrők és az oxidációs tavak. Az anaerob kezelést, más néven biológiai redukciós kezelést elsősorban nagy-koncentrációjú szerves szennyvíz és iszap kezelésére alkalmazzák, jellemzően kezelőberendezésekkel, például rothasztókkal.
Az iszapártalmatlanítás szándékai: ① az iszap víztartalmának csökkentése, az elhelyezés, a hasznosítás és a szállítás feltételeinek megteremtése; ② a környezetet szennyező káros anyagok kiküszöbölésére; ③ az energia és a tőke visszanyerésére, elérve azt a célt, hogy a kárt haszonná változtassa. Az iszapártalmatlanítási módszerek közé tartozik az iszap sűrítése, az iszap feltárása, az iszap víztelenítése és az iszapszárítás. Az iszapsűrítés célja az iszap víztelenítésének beindítása, térfogatának csökkentése, megteremtve a feltételeket a későbbi ártalmatlanításhoz. Az iszapvíztelenítés célja a víz további eltávolítása, az iszap víztartalmának 80% alá csökkentése. A módszerek közé tartozik a mechanikus víztelenítés és a természetes víztelenítés. A mechanikus víztelenítés tovább osztható vákuumszűrésre, szűrőpréselésre és centrifugálásra. Előnye a nagy víztelenítési hatékonyság és a kis területhasználat, de a költség viszonylag magas. A természetes szárítás nagyon alacsony építési és üzemeltetési költséggel jár, de víztelenítési hatásfoka alacsony, nagy területet foglal el, és az egészségügyi feltételek is rosszak. Az iszapszárítás célja a víztelenített iszap felmelegítése, víztartalmának és térfogatának további csökkentése érdekében. Egy általánosan használt módszer a forgódobos szárító. Előnye a stabil működés és a megbízható teljesítmény, bár viszonylag nagy területet foglal el.
