Az alumíniumprofil gyártás során keletkező savas szennyvíz főként az oxidációs műhelyben végzett pácolás, semlegesítés, oxidációs folyamat, festési és zsírtalanítási előkezelés-, pácolás és egyéb folyamatok során keletkezik, amelyek során különféle káros anyagokban vagy nehézfémsókban gazdag. A savkoncentráció nagymértékben változik, egyesek 1%-nál kisebbek, mások pedig 10%-nál nagyobbak. A lúgos szennyvíz főként az oxidációs műhelyben végzett lúgos maratási folyamatból, illetve a festés előkezelése során lúgos mosásból származik. A lúgkoncentráció is változik, egyesek 5%-nál magasabbak, mások 1%-nál kisebbek. Szennyvíz is keletkezik a festési és festési folyamatok során. Amellett, hogy savakban és lúgokban gazdag, a szennyvíz gyakran tartalmaz olajokat, festékeket, fluoridokat és egyéb szervetlen és szerves anyagokat.
A savas és lúgos szennyvíz erős maró hatású, ezért a kibocsátás előtt megfelelően kezelni kell. A savas és lúgos szennyvíz kezelésére vonatkozó általános irányelvek a következők: ① A magas-koncentrációjú savas és lúgos szennyvíznek előnyben kell részesítenie a visszanyerést és az újrafelhasználást. A víz minőségétől, mennyiségétől és a különböző műszaki követelményektől függően törekedni kell a lehetőség szerinti újrafelhasználásra. Ha az újrafelhasználás nehézkes, vagy ha a koncentráció alacsony és a térfogat nagy, a sav vagy lúg visszanyerésére olyan módszereket lehet alkalmazni, mint például a koncentrálás. ② Az alacsony-koncentrációjú savas és lúgos szennyvizet, például a savas fürdőkből származó tisztítóvizet és a lúgos fürdőből származó öblítővizet semlegesítéssel kell kezelni.
A semlegesítéssel kapcsolatban az elsődleges szempont a hulladék kezelésének elve legyen. Például a savas és lúgos szennyvíz semlegesítheti egymást, vagy a hulladék lúg (maradék) használható a savas szennyvíz, a hulladéksav pedig a lúgos szennyvíz semlegesítésére. Ha ezek a lehetőségek nem állnak rendelkezésre, semlegesítő szereket lehet használni a kezeléshez.
A modern szennyvíztisztítási módszereket elsősorban három kategóriába sorolják: fizikai kezelés, kémiai kezelés és biológiai tisztítás.
1) A fizikai tisztítási módszerek olyan szennyvízkezelési módszerek, amelyek a szennyvízben oldhatatlan és lebegő szennyező anyagokat (beleértve az olajfilmeket és az olajcseppeket) fizikai hatások révén elkülönítik és visszanyerik. Az általánosan használt módszerek közé tartozik az ülepítés, a szűrés, a centrifugálás, a flotáció, a bepárlásos kristályosítás és a fordított ozmózis. Ezek a módszerek a szuszpendált szilárd anyagokat, kolloidokat és olajokat választják el a szennyvízből, ezáltal elérik az előzetes tisztítást.
2) A kémiai tisztítási módszerek olyan szennyvízkezelési eljárások, amelyek kémiai reakciók és tömegátadási hatások révén eltávolítják vagy ártalmatlan anyagokká alakítják az oldott vagy kolloid formában lévő szennyező anyagokat. Az általánosan használt módszerek közé tartozik a semlegesítés, a koaguláció, az oxidációs-redukció, az extrakció, a sztrippelés, a lefújás-, az adszorpció, az ioncsere és az elektroozmózis.
3) A biológiai tisztítási módszerek olyan szennyvízkezelési módszerek, amelyek mikrobiális anyagcsere-aktivitást alkalmaznak a szennyvízoldatban, kolloid formában vagy finom szuszpenzióban lévő szerves anyagok, mérgező anyagok és egyéb szennyező anyagok stabil és ártalmatlan anyagokká történő átalakítására. A biológiai kezelési módszereket aerob és anaerob kezelésekre osztják. A jelenleg elterjedt aerob kezelések közé tartozik az eleveniszap, a bioszűrők és az oxidációs tavak. Az anaerob kezelést, más néven biológiai redukciós kezelést főként nagy-koncentrációjú szerves szennyvíz és iszap kezelésére használják, jellemzően kezelőberendezésekkel, például rothasztókkal.
Az iszapártalmatlanítás céljai: ① az iszap víztartalmának csökkentése, az elhelyezés, a hasznosítás és a szállítás feltételeinek megteremtése; ② a környezetet szennyező káros anyagok kiküszöbölésére; ③ az energia és a tőke visszanyerésére, a kárból haszonra fordítva. Az iszap ártalmatlanítási módszerei közé tartozik az iszap sűrítése, az iszap feltárása, az iszap víztelenítése és az iszapszárítás. Az iszapsűrítés célja az iszap víztelenítésének megkezdése, térfogatának csökkentése, megteremtve a feltételeket a későbbi ártalmatlanításhoz. Az iszapvíztelenítés célja a víz további eltávolítása, így az iszap víztartalma 80% alá csökken. Két módszer létezik: mechanikus víztelenítés és természetes víztelenítés. A mechanikus víztelenítés tovább osztható vákuumszűrésre, szűrőpréselésre és centrifugálásra. Előnye a nagy víztelenítési hatékonyság és a kis helyigény, de drága. A természetes szárításnak nagyon alacsonyak az építési és üzemeltetési költségei, de alacsony a víztelenítési hatékonysága, nagy területet igényel, és rosszak az egészségügyi feltételek. Az iszapszárítás célja a víztelenített iszap felmelegítése, víztartalmának további csökkentése, térfogatának csökkentése. Ehhez a folyamathoz általában forgódobos szárítókat használnak. Előnyük a stabil működés és a megbízható teljesítmény, de viszonylag nagy területet foglalnak el.
